Hódmezővásárhely és Orosháza között, Szegedtől mintegy 50 km-re található a kardoskúti Fehér-tó. Az ősi Maros medréből kialakult, mintegy 80 hektár kiterjedésű szikes tavat a hajdani Vásárhelyi-pusztából megmaradt, 8000 hektárnál is nagyobb szikes gyep öleli körül. Az ősi puszta természetes állapotának fenntartását birkával és szarvasmarhával történő legeltetés biztosítja.
A kardoskúti Fehér-tó a Dél-Alföld egyik legnagyobb, természetes állapotában fennmaradt szikes tava. Míg a szegedi Fehér-tó már csak nevében őrzi a szikes tavak egyik jellegzetességét, addig kardoskúti névrokona esetében még napjainkban is megfigyelhetjük a kiszáradt tómeder sókiválásait. Szárazabb nyarakon ugyanis, amikor a tómederből részlegesen vagy akár teljesen eltűnik a víz, az addig oldott állapotú nátriumsók összefüggő fehér rétegben gyűlnek össze a talaj felszínén.
A csapadékosabb teleket követő tavaszokon a szikes tavat körbeölelő pusztát is kisebb-nagyobb vízállások tarkítják, amely a Fehér-tóval együtt értékes élőhelyet biztosít a hazánkban költő vízimadarak számára. A leglátványosabb természeti jelenségeket azonban itt is a madárvonulás adja, a sekély vizű tó és a környező gyepek ugyanis számos átvonuló madárfaj számára szolgálnak pihenő- és táplálkozóhelyül.
A kardoskúti Fehér-tó egyik látványosságának számít a kis póling (Numenius phaeopus) tavaszi átvonulása. Ezzel az északi tundrákon költő partimadárral sajnos egyre csökkenő számban találkozhatunk hazánkban, a Fehér-tavat azonban még napjainkban is százas csapatok használják északázó helyként a költőterületre történő visszatérés közben. Az őszi időszakban szintén látványos madárgyülekezésnek lehetünk tanúi, amikor a bíbicek (Vanellus vanellus) többezres csapatai gyülekeznek a nyár végére lecsökkent vízszintű tómederben. A nagy madártömegben nem csak az átvonuló aranylilék (Pluvialis apricaria) tűnnek fel, de szinte minden évben előfordul a Közép-Ázsia és Délnyugat-Szibéria kritikusan veszélyeztetett bíbicfaja, a lilebíbic (Vanellus gregarius) egy-egy példánya is.
Mivel a közelben nem található hasonló vízállás, így az őszi vonulási időszakban a darvak (Grus grus) is nagy számban keresik fel a tavat, ennek köszönhetően szegedi névrokona után a kardoskúti Fehér-tó szolgál a régió második legnagyobb daru éjszakázó helyének. A nagy lilikek (Anser albifrons) szintén többezres tömegekben keresik fel az őszi és téli időszakban a vízállást, csapataikban itt is rendszeresen tűnnek fel a fokozottan védett vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) és kis lilik (Anser erythropus) példányai.
FIGYELEM: A kardoskúti Fehér-tó fokozottan védett terület, belépés csak engedéllyel és vezetővel lehetséges!