A daruvonulás látványos jelensége mindig is hozzátartozott a magyar alföldi tájhoz. Szerencsére hazánkban kiváló lehetőség nyílik megfigyelni ezt a páratlan természeti csodát, a természetes és természetközeli vizes élőhelyeinken ugyanis sok tízezres tömegben éjszakáznak a délre tartó darucsapatok.
A daru (Grus grus) költőterülete Nyugat-Európától egészen Kelet-Szibériáig húzódik, télre pedig nagy csapatokba verődve vonulnak a Spanyolországban, Franciaországban és Északkelet-Afrikában található telelőterületeikre. A balti államokban és Északnyugat-Oroszországban költő madarak jelentős része Magyarországot választja pihenőhelyül a délre tartó hosszú úton, ezért az ősz bizonyos időszakában akár több mint százezer madár is tartózkodik egyszerre hazánk területén.
A Magyarországon töltött pihenőjük alatt a darucsapatok leginkább a mezőgazdasági területeken aratáskor elhullott magokat, elsősorban kukoricát fogyasztják, éjszakára pedig a ragadozók elől biztonságot nyújtó lecsapolt halastavainkon és sekély vizű szikes tavainkon gyűlnek össze. Az október második felében kicsúcsosodó hortobágyi gyülekezésről továbbvonulva a Dél-Alföldön november közepére éri el maximumát a vonuló darvak száma. A természetes szikes tavainkra, mint a pusztaszeri szikes tavak és a kardoskúti Fehér-tó ilyenkor több ezres, a szegedi Fehér-tó lecsapolt tóegységeire pedig több tízezres számban húznak be ilyenkor a darvak minden naplementekor.
A hazai daruvonulás jelentőségének növekedését jól mutatja, hogy a Dél-Alföldön a korábbi néhány ezres gyülekezések az ezredfordulóra átlépték a harmincezres számot, napjainkban pedig csak a Fehér-tavon éjszakázó madarak száma elérte a hetvenezret.
Vezetett darutúráinkon közvetlen közelről lehet megcsodálni a naplementében hangosan behúzó darucsapatok látványát. A programban távcsöveket és szakvezetőt egyaránt biztosítunk, ezért a túra során a Fehér-tó szabadon nem látogatható területeire is belépési lehetőség nyílik.
